masinák

 

Fórumok
Post E3 tour összefoglaló
Wii Hungary!  Fórumok  Nintendo-s blogok  Blogok
 
<< Előző téma | Következő téma >>
Moderátorok: kovad, D@reeo, Norbi(HUN), Asdd, Shepard, hunMyrte
bagszi
2015 júl 18 szo , 09:13

Regisztrált tag #4415
Regisztrált: 2012 nov 13 k , 09:55
Lakóhely: Budapest
Üzenetek: 35
Pár héttel ezelőtt egy érdekes meghívó landolt az e-mailfiókomban, melyet a Nintendo hazai forgalmazója küldött. A meghívó szerint egy Post E3 rendezvényre invitáltak, ahol lehetőség lesz az E3-on kiállított játékdemók kipróbálására. Mondanom sem kell, hogy egy ilyen lehetőségre nem mondhattam nemet, már vettem is ki a szabadságot a munkahelyen, hogy biztos, ami biztos ott lehessek.



A Post E3 tour Lengyelországban, Katowice-ben került megrendezésre. Ez azt jelentette, hogy laza 8-9 órás buszozás volt szükséges az odajutáshoz, de ezt is és az ottani szállásunkat is a Nintendo hazai forgalmazója intézte számunkra. A meghívottak között számos youtuber és a hazai gamersajtó képviselői voltak főleg, aminek külön örültem, hisz ez egy lehetőséget adott számomra, hogy megismerkedjek pár olyan emberrel, akik hozzám hasonlóan imádják a videójátékokat és szabadidőt nem kímélve keményen dolgoznak, hogy másnak is megmutassák miért jók.

A két napos kiruccanást sajnos nem mindenki tudta bevállalni, olyan is akadt, aki wi-finet hiánya miatt mondta vissza az utat. (Értem én, hogy internet, én is azzal táplálkozom, no de mégis...)

Busz


Július 14-én kedden indultunk a Hősök teréről, ahol már várt minket a különjárat. Egy névsor olvasás és szignó után felszálltunk a buszra és megindultunk a határ felé. A 8 órás busz viszonylag nyugisan telt, eleinte csak Sparrow kollegával beszélgettem és a streetpassokat csekkoltam, majd valaki bedobta az ötletet, hogy mi lenne ha Mario Kartoznánk egyet közösen? A résztvevők között jópár embernek volt 3DS-e, és a közös kartozás feldobta a hangulatot rendesen. A 3DS találkozók alkalmával Sparrow és én már túlságosan megedzőttünk, így a végeredmény nem volt túl változatos, általánosságban mi bitoroltunk a dobogó első két helyét.

SAM_0453

Miután mindenkit sikerült derekasan kifárasztani a Mario Karttal, úgy döntöttünk hagyjuk pihenni őket. Az út további részében Sparrow a Pilot Winget és pedig főleg az Ace Attorney: Trilogy-t és a Paper Mario Sticker Star-t nyúztam.

Laza 8 óra alatt megérkeztünk az uticélhoz Katowice-be, ahol becsekkoltunk a hotelszobákba, majd közösen elindultunk felfedezni a környéket ételt és italt kutatva. Egy kis tóparti sörözés és beszélgetés következtében lehetőségünk nyílt jobban megismerni a kollégákat is, mindenki rendkívül aranyos és jó fej volt, ezúton is üdvözlöm őket.

Természetesen Sparrowwal megcsekkoltuk a környező áruházak és Média Markt játékkínálatát is, ami sajnos nagyon otthonos volt, mert egy deka Nintendos cuccot se tartalmazott.

Szerda dél körül összepakoltunk, kijelentkeztünk a hotelből és továbbindultunk a Post E3 helyszínére, azon tanakodva, hogy vajon milyen játékok lesznek ott.

A helyszínre érkezve mindenki kapott egy nyakbaakasztós névtáblát, rajta a weboldal címével és az országjelzéssel. A névtábla hátulján pedig 11 játékcímmel, ami elárulta, hogy bizony ezek fognak minket odabent várni.






Beléptünk a terembe, ahol a fal mellett szépen sorakoztak az állványos 3DS és Wii U játékok és a lengyel kollegák már javában játszottak. Minden gép mellett pedig egy Mario 30. évfordulós sárga pólóban 1-1 host/hostess álldogált, hogy meséljenek nekünk a játékokról.

















Minden játéklogóra a játék kipróbálása után egy pecsétet kaptunk és az összes pecsét kigyűjtése után pedig ajándék járt, maga a sárga marios póló + 1 matrica.







Legend of Zelda: Triforce Heroes


Első utam a Zelda Triforce Heroeshoz vezetett, ahol a hostess mondta, hogy hát mivel 3 ember szükséges a demóhoz, hozzak legalább 1 valakit még. Gyorsan karonragadtam Sparrowt és Dávidot, hogy jöjjenek velem Triforcehősködni. Kiválaszottuk a pályát (szavazni kellett és sorsolt a szavazatok között), majd mindenki választott 6 elérhető kosztümből egyet. Én a Princess Zelda öltözéket vittem, hisz az extra élet mindig jó, no meg jelezzük ki a lány hármunk közül.

Eleinte próbáltam fotózni, de egyszerűen nem lehet a kamerát és a játékot egyszerre fogni és mivel csapatmunkát igényt a dolog, nem akartam, hogy rám várjanak a társaim így végül nem sok kép készült.

A demo külön helyről indított mindhármunkat, és először le kellett jutnunk a pálya közepére a társainkhoz. Nem volt kifejezetten nagy kihívás, de pont elég arra, hogy gyorsan elsajátítsuk az irányítást. Az alsó képernyőn levő emoticonokkal lehetett jelezni egymásnak, ha pedig sűrűn nyomkodtuk, akkor egyre nagyobbra nőttek a jelzéseink.
Érdekességképp én pl nem tudtam, de a kamerát el lehetett mozdítani a kisebbik analóg karral, hogy jobban körbenézzünk a karakterünk körül.






Az élet közös volt, így ha valaki hibázott vagy netán meghalt, az egész csapat veszített szívet vagy kapta a game overt. Itt bizony figyelni kellett egymásra.

Az első pálya még nem volt különösen nehéz, ám később Imivel és Sparrowwal bepróbáltuk az utolsó elérhető pályát, a Vulcano-t. No itt már érződött, hogy ez a játék teljes csapatmunkát igényel. Sokszor még a szívek gyűjtéséhez is totembe kellett állnunk és természetesen a legtöbb feladványhoz összedolgoznunk. Voice chat ugyebár nem volt, de szerencsénkre élőben egymás mellett tudtunk szólni a másiknak, és bizony szükség is volt rá. Ha egyikünk rájött a megoldásra, nehéz lett volna emoteokkal kifejeznie.

A Boss harcokban mutatkozott meg a fejlesztők igazi kreativitása. Itt tényleg 100%-os csapatmunka kellett. Meg is haltunk. Nem egyszer. De jó gamerhez méltóan nem hagytuk békén a játékot, míg nem győzedelmeskedtünk.

A Triforce heroes igazán remek játéknak ígérkezik. Engem legalábbis meggyőzött, biztosan be lesz szerezve általam, amint kapható lesz a boltokban.

Chibi-Robo: Ziplas


A Zeldák mellett két jól eldugott kiosknál a Mario & Luigi: Paperjam és a Chibi-robo volt kipróbálható. Tettem hát egy próbát a Chibi-roboval. Türelmesen végighallgattam a hostess-t, bár sok újat nem tudott mondani nekem. Nem kifejezetten ismerem közelről a Chibi-robo szériát és éppenséggel platformerkirálynő sem vagyok, de összességében tetszett a játék. Chibi-robo ment és dobálta a konnektordugót mindenre, szorgosan gyűjtögetve a pénzt, szemetet és egyéb power-upokat. Bár nagyon nagy újítást nem mutatott a platformer kategóriában, de semmiképp sem nevezném rossznak.












Egy ponton sikerült elakadnom és sehogy se jöttem rá merre tovább. A hostess csajszi is tétlenül bámult míg végül kerített egy másik embert, aki tudta, hogyan tovább. A megoldás számomra nem volt túl egyértelmű, de viszonylag egyszerű volt, úgyhogy szégyen a fejemre, hogy nem jöttem rá.

Mivel itt is több pálya volt, ezért később visszatértem, hogy más részeit is kipróbáljam. A normál platformerkedő pályákon kívül volt egy jetski-s pálya ügyességi pálya, ahol szintén kihívást jelentett a pálya végén rájönnünk a "hogyancsinálhatóezmeg"re. Hogy csak mi vagyunk ennyire buták, vagy tényleg ennyire nem egyértelmű pár dolog, azt nehéz eldönteni. Mindenesetre nálam a Chibi-robo, bár meglepően kellemes csalódás volt, nem biztos, hogy a polcomra fog kerülni.

Medtroid Prime: Blast Ball


Hogy őszinte legyek itt már nem tudom milyen sorrendben próbáltam a játékokat, csak lecsaptam bármire ami éppen szabad volt. Így kerültem a Blast Ball közelébe is. Igazából a Federation Force-ra sokkal inkább kíváncsi lettem volna, de a Blast Ballt is örömmel kipróbáltam, ha már esélyt kaptam rá. 3 vs 3-as csapatban kellett játszani, de ha nem volt meg a teljes létszám, a játék pótolta gépi karakterekkel.

Mit ne mondjak a Blast Ball egész nehéznek bizonyult. Mivel mindenki egyszerre lőtte a labdát, rendkívül bonyolult volt terelni bármilyen irányba, ha netán éppen senki se lőtt a labdára, akkor se volt könnyű dolgunk, hisz minden lövés úgy hatott rá, mint a billiardban a golyóra a lökés. Ha megfelelő részét lőttük megfelelő szögből, akkor talán arra ment, amerre szerettük volna. Egy gólhoz viszont egy ember erőfeszítésénél sokkal többre volt szükség.









Játék közben különféle Power-up-ok is megjelentek a pályán, igyekeztem begyűjteni őket, de sajnos nem mindig volt alkalmam rájönni, melyik épp mire lenne jó, mert a figyelmemet többnyire lekötötte, hogy lőjem a lasztit, mint az őrült. Végül a mi csapatunk nyert, ami elég gáz, hisz az én csapatom 2 gépből és belőlem állt - 3 valódi játékos ellen. :| Ja és a teljesség kedvéért a játék még a képembe dörgölte, hogy 0 gól, 0 assist volt a teljesítményem a játék alatt. Legyek büszke rá, mindent a gépek csináltak. ^^'

Mario Maker


A Mario Makerhez vezetett az utam, amint felszabadult az egyik gép. A hostess megkérdezte, hogy pályákat próbálnék ki inkább vagy készíteni szeretnék egyet? Természetesen mindkettő. Bemelegítésként megpróbáltam egy pályát, amit a hostess ajánlott. Sikeresen meghaltam 4-szer, mire inkább új pályát választottam. Akkor szembesültem vele, hogy World 1-10-ig vannak pályák, amik vélhetően a nehézséget is jelzik, így nem volt túl okos döntés a legnehezebbekkel próbálkoznom. Kiválasztottam egy World 1-eset, amit már könnyűszerrel végigvittem.

SuperMarioMakerTitle


Csináljunk egy pályát. Sajnos a demó itt is limitált volt, de már sokkal több mindenre volt képes, mint a PlayIT-s Mario Maker. Például itt már állítható volt, hogy milyen hosszú legyen a pálya. Össze is pakoltam egy elég rövidet, ami csak egy zászlóból, egy ? blokkból és egy kikerülhetetlen magas koopákból álló toronyból állt. A koopa torony nekimasírozott a ? blokknak és kettészakatt két kisebb toronyra, így már pár ügyes ugrással elintézhetővé vált. Eredetileg egy kinövő indát szerettem volna a ? blokkba rejteni, helyette sikerült egy Piranha plantet. Így jár aki nem figyel. Mindenesetre ennyi elég is volt a próbálkozásból, a Mario Maker még mindig várós játék, már csak meg kéne tanulnom rendesen Mariozni.

Yoshi's Woolly World


Ez a játék már otthon van, a szupercuki zöld Yoshi amiibóval, így nem igazán volt számomra újdonság. Ám a pecsétgyűjtés miatt mindent ki kellett próbálni, így essünk túl rajta. A hostesst megkértem, hogy társuljon be Player 2-nek mellém, de végül csak főleg munícióként használtam szegényt, mert többször esett le, mint segített. ^^' Utólag is bocsánat érte. Végül kaptam egy dicséretet, mondván, hogy én voltam az első aznap, akinek sikerült nála végigvinnie a pályát. (Dehát... nem is volt nehéz.........) Ebből a játékból tervezek majd egy normális tesztet írni később, szóval sok egyebet nem is tudok ide írni. Cuki. Továbbra is. Nagyon.

Super Smash Bros. for Wii U


Egy korábbi nyereményjátéknak köszönhetően a Smash Bros Wii U verziója is megvan már otthon, bár bevallom a 3DS verzióval többet játszottam. Mivel kiállított játék volt, ezért ezzel is ismét játszanom kellett. A Hostnak el is mondtam, hogy nyugalom, csigavér, tudom mi ez a játék. És legnagyobb örömömre Gamecube controllerek voltak a géphez kötve. Játszottunk egy gyors meccset, a Wario Ware pályán és bár nem vagyok a legjobb Smash Bros játékos, de alaposan összevertem a két gépi karaktert és a hostot azért a pecsétért. Amire jobban kíváncsi lettem volna azok a DLC karakterek és pályák, de a kiállított gépen sajnos nem voltak elérhetőek.

Ugyan nekem már nem volt újdonság a Smash Bros, sok magyar kolléga rendkívül örült neki, hogy kint volt. Hallottam, hogy mennyire nagyon király a játék és mennyire tetszik nekik. Azokkal akiknek már megvan otthon mosolyogva összenéztünk, igen, mi már tudjuk, a Smash Bros király dolog. Játsszon vele mindenki!

Mario Tennis: Ultra Smash


A terem egyik oldalán 4-5 Mario Tennis Wii U sorakozott így viszonylag hamar esélyem volt odajutni egyhez. A hostess, akit kifogtam, nem igazán lelkesült a játékért. Ellentmondást nem tűrően bekapcsolta nekem a demót egy nagyon tömör összefoglalással: Te vagy Mario, én Bowser, próbáld meg átütni a labdát. ÖÖ... hát jó. A játékhoz Wii U Pro kontrollerek voltak kitéve, amivel még nem sok alkalmam volt játszani. Megkérdeztem érdeklődésként, hogy a játék ezek szerint játszható Gamepaddal és Pro controllerrel is? Mire a hostess gyorsan visszaszólt, hogy "igen, de te most pro controllerrel fogsz játszani". Hát jó, úgyis azzal akartam. ^^' A Pro controller meglepően könnyű volt és kényelmesen kezelhető. Még mielőtt megnézhettem volna a különböző lövésekhez tartozó kombinációkat, a hostess már nyomta is a kezdést. A játék nem mondanám, hogy túlzottan új lett volna a 3DS-es verzióhoz. Akárcsak ott, itt is a power-upokkal lőtt labdák feleslegessé tették a gombkombinációk ismereteit. Ha megfelelő helyen ütsz, akkor is csavart labda lesz, ha végig egy gombot nyomogatsz...

A játék egyik újítása a pályára random bedobott óriásgomba, melyet a karakter felszedve hatalmasra nő. Hogy őszinte legyek ez az újítás nagyon nem jött be. Ha a játékosoknak háttal álló karakter kapta be a gombát, akkor a teljes alsó térfelet kitakarta, így csak tippelni tudtam mi történt a labdával, ha éppen azon a térfélen volt. Alapból, a hatalmasra nőtt karakterekkel nehéz volt nem eltalálni a labdát, hisz egymaguk akkorák voltak, mint egy negyed tenniszpálya... Feleslegesen egyszerűvé tette, az amúgy sem túl bonyolult játékot. Mi több a gomba felvételekor egy rövid bejátszás jött, hogy megnő a karakter, ami minden esetben megakasztotta a meccset és volt, hogy emiatt tévesztettem szem elől a labdát. Tennisz meccs közben nem kel cutscene!

Egy rövid oda-vissza passzolgatás után meguntam a hostess szájhúzogatását és néhány gombkombinációt kipróbálva ütöttem pár kivédhetetlen labdát, amivel megnyertem a játékot. Nem hiába játszottam a 3DS-es verzióval annyit, megvolt az eredménye.

Később visszatértem egy másik hostesshez újra kipróbálni és bár ezúttal én veszítettem sok újat nem találtam a játékban és a véleményemen se változott semmi.

Just Dance 2016


Már többször is kihangsúlyoztam, hogy a Just Dance egyike az általam legkevésbé szeretett játéksorozatoknak. Bár minden barátom rendkívül oda van érte, én valahogy utálok táncikálni a konzolom előtt... vagy más konzolja előtt. A Just Dance 2016 nem sokban különbözött az előző Just Dance-ktől, ugyanúgy Wiimote a kézbe, zene bekapcs és próbáld utánozni, amit a képernyőn táncol a karakter, aztán vagy kapsz érte pontot, vagy nem. Mivel össze akartam szedni az összes pecsétet a játékokért, így a Just Dance sem maradhatott ki a listáról. Viszont úgy tűnt, hogy nem csak én voltam az, akinek nem igazán volt kedve táncolni, hisz szinte minden kolléga a "na essünk túl rajta" hozzáállással közelítette meg a játékot.

Felkértem hát a Gameday Irodás Imit egy táncra, akinek körülbelül hasonlóan sok lelkesedése volt hozzá, mint nekem. A hostess elkezdte mesélni, hogy a 2016 újítása, hogy már okostelefonon is lesz egy app, amivel becsatlakozhatunk a játékba és így akár 6 ember pontjait is számolhatja majd a gép. Ez számomra nem volt újdonság, mert már korábban egy baráti köröm által találkoztam a dologgal, a PC-s verzió esetében. Kértük a hölgyet, hogy valami kevésbé nehéz számot állítson be, de úgy tűnik a demóból kimaradtak a nehézség jelölők, így vakon beleválasztottunk egy ismerősebb számba. Hogy melyik zenét választjuk, az lényegében mindegy volt, hisz a kis teremben akkora zajt csaptak a többi játékot próbálgató emberek, hogy a hangszóró nélküli Just Dance egy némafilmmel vetekedett. Nem baj, kibírjuk. Neki is álltunk hát a táncnak, keményen próbálkozva a megfelelő mozdulatok leutánzásával, melynek eredménye egy "Not Bad" rang lett. A játék utólagosan még mutatott számunkra egy kedves arconcsapásként a Wii U gamepad által készített rövid képsorozatot, hogy tessék, ennyire hülyén néztetek ki tánc közben. Ha még hozzátette volna, hogy "uploading video to internet" ott halok meg szégyenemben, pedig ez is opció az új Just Dance-ben. Tehát felveheted kamerára azt, hogy te hogy táncoltál és megoszthatod az interneten, hogy mások otthon letöltsék és téged nézzenek tánc közben. Ööö... köszönöm, nem. Nagyon nem.

Mario & Luigi: Paperjam


Az N64-es Paper Mario-t annak idején imádtam, jelenleg a 3DS-es Sticker Starral küzdök, a Mario & Luigi sorozathoz viszont sajnos sosem volt szerencsém, pedig mindenhol csak jót hallok róla. Nagyjából ennyi tudással álltam be a Paperjam sorába. A trailer alapján tetszett a játék, hisz két olyan Mario spin-off sorozatot ötvözött, melyekre jellemző volt a jó történet és a kreatív játékelemek. Sajnos a demó esetében egyikhez se volt szerencsém.

Ott kaptam fel a játékot, ahol valaki előttem abbahagyta. Nagy zöld terület, a kijelző sarkában pedig egy 1/7 Toad jelzés. Tehát Toadokat kell keresnem, értem. A képernyőn Mario, Luigi és Paper Mario haladt libasorban. Megindultam egy picivel magasabb terület felé és automatikusan nyomtam a B-t az ugráshoz, de csak Luigi ugrott meg. Mario-t ugyanis az A gombbal tudtam ugrasztani, Luigi-t a B-vel és Paper Mariot az Y-al. És mivel egy csapatban volt a 3 karakter, addig nem haladtak tovább, míg mindegyikükkel egyessével fel nem ugrottam. Ennek következtében minden magasabb szintre ugráshoz végig kellett zongoráznom az A-B-Y gombokat, miközben az analóggal nyomtam az előre irányt. Hm.. nem tudom, hogy kreatív vagy inkább idegesítő a dolog, de mindenképp megszokható.

A nagy zöld területen Toadokat nem sikerült találnom, ellenben nem kevés ellenséget magamra vonzottam, amitől bejött az általam már ismert körökre osztott harcrendszer. Először Paper mario választ fegyvert, majd ellenséget, majd támad. Nála ugyanúgy, mint a felszíni világban az Y volt mindenre az igen. Utána Mario jött, ugyanez, csak A gombbal. És végül Luigi, akinél a B nyomta rá minden választásra a pecsétet. A Paper Mario harcaihoz hasonlóan, ha támadáskor megfelelő időben nyomtam meg az adott karakter gombját, akkor Good/Excellent értékelést kaptam és nagyobbat sérült tőle az ellenfél.

Kipróbáltam a csapatos támadást is, ami többnyire valami minigame-t hozott be harc közben, amit nem nagyon sikerült időben értelmeznem és ennek megfelelően rendkívül keveset sebeztem az ellenségekre.

Hiába kalandoztam többet a zöld területen, csak csata után csata várt, ami már a 3. ellenség után rendkívül unalmas volt. Nagynehezen találtam egy Toadot, aki véletlen sem akart megállni, hogy elkaphassam, így végül feladtam és a mögöttem sorban álló lengyel kollegáknak átengedtem a helyemet. Remélem a teljes játékhoz is lesz egyszer majd szerencsém, mert a demónak nem sikerült bizonyítania nálam.

Skylanders: Superchargers


Sajnos nem sok lehetőségem volt még a Skylanders sorozattal se ismerkedni, többnyire csak az NFC-s figurákat láttam közelről. Itt is utoljára maradt a listán, mert összesen egy Wii U volt kitéve, amin kipróbálható volt. Ennek következtében közel fél órás sorbanállással járt, ha valaki szerette volna játszani a játékot.

Mikor végre a második helyre kerültem a sorban, Sparrow mondta, hogy engedik kézbevenni és lefotózni a Skylanderes Bowser és Donkey Kong figurákat. Így kaptam az alkalmon, aminek végül következménye lett. Ugyanis amíg valaki játszik se a figurát, SE a hozzá tartozó járművet nem lehet levenni a portálról, mert akkor megszakad a játék! Na ez a feature nagyon nem tetszik. Sajnos sikerült a fényképezés miatt félbeszakítani az előttem játszó ember játékát, így szegény azt se tudta mi történt. Elnézést kértem és tovább vártam a soromra. A Skymiibolanders figurák igen kidolgozottak voltak, továbbra is kíváncsi leszek vajon drágább lesz-e egy ilyen figura, mint a szokványos amiibo ár.

Skymiibolanders003


Mikor végre odajutottam a játékhoz választhattam, hogy Bowser vagy Donkey kong figuráját olvassam be és melyik járművet. Meglepetésemre, a járművel és a karakterek keverhetőek voltak, így akár DK kocsiját is használhatta Bowser. A hostess megkért, hogy nyomjam át a játék elején levő bejátszást, így végül semmit se tudtam meg a történetről, csak hogy ez itt Skyland, az ott a királynő, én pedig a Királynőért harcolok. Hát jó. Elindultam hát a játék elejéről, ami egy levegőben levő ókori görög kertre emlékeztetett, melyet 90%-ban füst vagy felhő fedett. A karakterrel összesen csak pár métert láthattam előre, a pálya minden részét sűrű fehérség takarta. A környezetemben levő vázák törhetőek voltak és a belőlük kieső kincsek/gyűrűk gyűjthetőek. Nem tudtam merre menjek, csak összevissza járkáltam. Néha szembejött pár ellenség és legyőztem, de az az érzésem volt, hogy én még mindig valahol a kezdőterület közepén járhatok. Nagynehezen találtam egy ikont, ami azt jelezte, hogy ott egy repülős küldetés vár rám, így beugrottam Bowserrel a repcsibe és a hostess közölte, hogy lőjem le azokat a gonosz hajókat. Irányítani nem volt nehéz, átrepültem minden karikán, ám rengeteg ellenfél volt és a fáradtság miatt már csak azon járt az eszem, hogy "meddig kell még repülni és lőni?". Végül úgy döntöttem átadom a kontrollert Sparrownak, aki előröl kezdte és át is váltott Donkey Kongra. Ő egy másik irányba indult meg a pályán, de a füst továbbra is maradt mindenhol. Talált némi beugrálható platformokat, meg egy könnyű irányítsd a lézereket az oroszlánokra puzzle-t is, de akció az ő játékán belül sem történt sok.

Szóval sajnos a Skylandersről se sikerült sokat megtudnom, de biztos vagyok benne, hogy aki eddig is szerette a sorozatot, annak ez is tetszni fog. Vizuálisan ugyanis nagyon szép volt a játék, csak nem jutottam el az érdekes részekig.

Ekkorra már teljesen elfáradt a lábam, hisz már 5 órája járkáltunk az állványos gépek között. Beszereztem a pecsétekért járó pólót, majd kimentem az udvarra, ahol grillezéssel vártak minket. Kajálás és pihenés közben körbekérdeztem a többieket, kinek mi tetszett és mi nem. A legtöbb panaszt a Skylanders kapta, sokan mondták, hogy rossz volt a képkocka/másodperc arány, akadozott és unalmas volt, de szerintem közrejátszott a véleményformálásban, hogy mindenki már nagyon fáradtan állt hozzá.

A program felénél a középső asztalra behoztak egy jó nagy adag Mario Maker Muffint. Mmm... Átlagos muffinok voltak, rajtuk 1-1 marcipán tetővel, amin Mario makeres karaktereket láthattunk. Olyan szépen néztek ki, hogy szinte bűn volt megenni. De megtettem. Sajnálom. Bocsánat. Ellenben kaptok fotókat róluk:















Később pedig pár poszter került az elfogyott muffinok helyére, amiből rögtön el is pakoltam egy Yoshi's Woolly Worldöset, mert az még hiányzott kollekcióból.

Poszterloot


A terem közepén egy pici vitrinben Amiibok voltak kiállítva, így őket is alaposan körbefotóztam. Szegények már pár helyen ki lehettek pakolva és sokat lehettek szállítva, mert némi kopottság már látszott rajtuk. Amiibokhoz hűen ezek a figurák is rendkívül kidolgozottak voltak, szinten kedvem lett volna hozzányúlni Mable kötényéhez, mert annyira ruhaanyagnak nézett ki, műanyag helyett.



























Összességében rendkívül tetszett a rendezvény és örülök, hogy lehetőségem adatott kipróbálni ezeket a játékokat és megismerni a magyar gamermédia néhány jeles tagját. A Nintendo hazai forgalmazója és a Nintendo továbbra is a két kedvenc cégem a világon, nagyon köszönök mindent nekik!

Kint volt ám Mario is, de nem tudtam vele lefotózkodni. Így kapok egy ritka Mario és Sparrow hátulról fotót. Mert miért ne.

MarioSparrowback

Lessétek meg a többiek beszámolóit is majd ezeken a címeken!

Creffer - GameDay Iroda - Gamekapocs - Gamepod - Gamestar - IGN - Otherworld - PC Guru - Playdome - Sparrow - Szalay Isti - Viktória (Victoria's games)




[ Módosítva 2015 júl 19 v , 03:41 ]
Vissza az elejére
Weboldal

Nem küldhetsz új hozzászólást

 

Ugrás:     Vissza az elejére

Téma átvétele: rss 0.92 Téma átvétele: rss 2.0 Téma átvétele: RDF
Powered by e107 Forum System

 

Oldal létrehozási idõ: 0.9255 másodperc, 0.5262 lekérdezési idõ. Adatbázis lekérdezés: 40. Memória használat: 5,104kb